Helen Grace Carlisle: Vér a véremből

„Mama azt akarta, hogy gépirást tanuljak, de tulságosan nehéznek tünt és a gép is megfélemlitett egy kicsit. Olyan nagy zajt csapott. Megkérdeztem ezért mamát, nem dolgozhatnék-e inkább a Landry áruházban. Éppen szükség volt pénztárosnőkre és igy azonnal fölvettek. Mama nem nagyon örült, mert őa gépirónőséget magasabbrendünek itélte, mint a pénztárkisasszonyi állást, dehát én nem tehettem róla, a gép olyan bonyolultnak látszott és a lármája megijesztett. Biztosan tudtam, hogy sosem boldogulnának vele az ujjaim.
Landryhoz való belépésem első napján már beszéltem mamának Williams urról. A selyemosztályon dolgozott, a szomszédságomban. A selyemosztályon csupa férfi szolgált ki és az nagyon furcsa volt, mert a többi osztályon meg ugyszólván csakis lányokat alkalmaztak. A selyemben egy sereg öreg ember dolgozott, de Williams ur nem volt olyan nagyon öreg. Gondolom, harmincöt éves volt, én meg tizennyolc éves voltam. Elmondta, hogy már az ő apja is a Landry áruházban dolgozott és a Landry ur londoni üzletében is dolgozott, de odaát posztó-áruda volt a bolt neve, ezt olyan furcsának találtam.”

Régebbi kiadás, 1933, kicsit használtabb állapotban

antikvár darab